„Egész életemben arra törekedtem, hogy minden gondolatommal és cselekedetemmel hiteles legyek.”

Rosalie J. Moon: Gyöngyszív

Gyöngyszív

„Amikor az ember a boldogságot keresi, önmagáról tud meg addig ismeretlen dolgokat; felismeri, hogy folyamatosan fejlődnie kell; s akkor értékké és örömmé válnak olyan időszakok életében, amelyeket korábban nem értett vagy szenvedésnek élt meg”

Rosalie J. Moon

 

A mély valóságlátással rendelkező írónő tollából az a kérdés tárul fel, hogy az emberi életek és szívek mindegyikének mélyén ott rejlenek azok az értékek, amelyeket meg kell élni, amelyeket fel kell tárni ahhoz, hogy valaki boldog lehessen.

 

A regény főszereplői végigjárják azokat az élethelyzeteket, amelyek rávilágítanak önismeretük fontosságára, egyéni felelősségükre; arra, hogy félelmüket félretéve merjenek őszintén szeretni, emberségesek maradni.

 

Megélt valóság tárul fel a regény szereplőinek életútjában, harmónia iránti törekvésükben. Mikor és milyen módon sikerül a megbomlott harmóniát helyreállítani? Annak tanulságos történetét mutatja be a regény Melindának és Daninak sorsában, hogy ha valaki elakad, megáll belső érzelmi-lelki fejlődésének útján, akkor a közös jövő építése megszakad a hibás lépéseknek köszönhetően. Harubnak, az edzőnek és Ágnesnek, a balett-táncosnak kapcsolata a mélységes emberi megértésen, tolerancián át vezet el a szívben rejlő szerelem kibontakozásához. Rita és Feri őszinte, bizalommal, egymás iránti segítőkészséggel teli útja a jóindulaton, a közös szellemi, spirituális épülésen át nyit utat a boldogsághoz.

 

Megrendelem a könyvet


Olvasson bele...

Részlet a Váratlan fordulatok című fejezetből

 

„Eközben a kertben táncra perdültek a párok. Feri és Rita vidáman csevegtek, élvezettel ölelték egymást. Bereki Tónikával táncolt. Átadta magát a zene ritmusának. Nyugodt és élvezettel teli lépésekkel vezette az asszonyt.

 

- Táncoltunk mi valaha együtt? – kérdezte a tervezőnőt.

- Egy-két alkalommal, de az mindig emlékezetes marad – mondta Tónika.

- Hol? Kíváncsivá tettél, mert én bizony nem őriztem meg ezt az emléket.

- Budapesten, A hattyúk tava bemutatója után rendezett esten, aztán egy jelmezkiállítást követő rendezvényen is.

- Ez igen! – szólt elismerően Bereki. A női pontosság és részletesség kiváló bizonyítéka vagy emlékezéseddel - szólt udvariasan.

- Nem volt nehéz ezt a két adatot fejben tartani – válaszolt jókedvűen Tónika.

- Képzeld, Dani megérkezett! – újságolta a rendezőnek Melinda párja jövetelét.

- Igazán? – kérdezett vissza Bereki, s hangjába némi csalódás vegyült.

- Persze – mondta Tónika lelkesen.

- A lány egész délután várta őt. Érdekes ez a fiatal páros. Remélem az életük jó irányba halad.

- Ki tudja azt előre – jegyezte meg Bereki két gyors lépés között.

- Az életben az állandó változást éljük – tette még hozzá.

- Igazad van! – szólt Tónika. Eszébe jutott egyik Melindával folytatott beszélgetése, amikor a lány okosan a következőket mondta: „Az ember egész életében a biztonságra, a harmóniára, a megnyugvásra törekszik, miközben a valóságban állandó változások zajlanak. Ez nagy érzelmi forrongást, zaklatottságot idéz elő bennem, s azt hiszem, a legtöbb emberben. A folyamatos változás lüktetése közepette nehéz találni valamit, ami állandó, amibe bele lehet kapaszkodni, ha szükséges. Az ember maga az, saját valója, ami a biztonságot adhatja. Ha bízik magában, ha hisz belső erejében, tervei sikerében, amelyeket vágyai nyomán megvalósít.”

- Istenem! – szólalt meg Tónika saját gondolatait követve.

- Ez a lány egy filozófus – fogalmazott ismét a tervezőnő.

- Drága Tónika! Te magadban beszélsz? – kérdezte csodálkozva Bereki.

- Melindára gondoltam. Ez a lány teli van bölcselettel, érdemes lenne hallgatnod őt egyszer – javasolta a rendezőnek Tónika.

- Hajaj, tudom én azt! – válaszolt sokat sejtetően Bereki.

 

A kellemes zene Danit és Melindát is táncba hívta. A férfi örömmel ölelte át Melindát, élvezte a ritmikus mozdulatokat. Melinda megnyugodva simult a férfi karjaiba. Dani fekete nyakú ingpulóvert viselt, amelynek gallérja kicsit felhajlott. A lány kedvesen megigazította azt.

 

- Ne rendezgesd a ruhámat, ha megkérhetlek! – reagált ingerülten Dani. Melinda értetlenül nézett rá. Szeretetteljes mozdulatait sajnálta már, s a férfi parancsoló szavaitól egészen megdermedt.

- Csak megigazítottam a gallérodat – mondta meglepetten. Úgy lökték, taszították párjának megjegyzései, mintha rendkívüli bűnt követett volna el. Rövidesen bejeződött a zene, s Melinda nem akarta a további táncok folytatását.

- Iszom valamit – fordult Danihoz, majd az asztalhoz sietett.

- Vajon mit forgatsz a fejedben Tatjána szerepéről? – szólította meg őt váratlanul Bereki.

- Tatjána? Ja, igen – kutatott gondolatai között Melinda, miközben narancslét öntött poharába.

- Sajnálom szegény lányt. Méltatlanul szenvedett, sosem lett boldog – ömlött belőle a szó. Arcán szomorúság, csalódottság tükröződött. Bereki csüngött a szavain, és nem igazodott el a lány megjegyzésén. Nem csoda, mert a következő percekben megjelent Dani.

- Jó estét! – köszönt és kezét nyújtotta Berekinek.

- Dani! Jó ideje nem láttalak! Ragyogó színben vagy. Csak hallomásból tudom, hogy most Franciaországban élsz. Beváltak reményeid a trikolór országában? – kérdezte udvariasan.

- Körültekintést igénylő kérdésekkel találkozom az EU-s országok jogi ügyeit illetően, közben ismerkedem a helyi szokásokkal.

- Oh, micsoda helyen vagy! A francia balett világhírű. Tervezem, hogy egyszer meghódítjuk az ottani színházi közönséget.

- Melyik városban élsz most? – érdeklődött Bereki.

- Lille-ben, a finom parfümök hazájában – válaszolt Dani.

 

Amíg a férfiak udvariasan szót váltottak, Melinda átsétált a másik asztalnál ülő Ritához és Ferihez. A fiatalok elmélyülten beszélgettek.

 

- Hat napról van szó csupán – mondta Feri.

- Ez éppen az az egy hét, amit pihenőnek kaptunk a társulattól. Alkalmunk lesz kirándulni, gondtalanul heverészni – hangzott az újabb fejtegetés.

- Miről beszélgettek? – érdeklődött Melinda.

- Bath-ba készülünk abban a néhány napban, ami az Anyegin próbája előtt adódik – válaszolt Rita.

- Feri talált egy éppen erre az időre eső kirándulási lehetőséget, meglepett vele. Ez az ajándékom! – újságolta Rita.

- Irigylésre méltó terv! – fogadta örömmel a hírt Melinda.

- Feri! Igen gáláns vagy! – dicsérte meg a táncosnő a barátját.

- Elviszem az én kis balerinámat az angliai középkori fürdők városába. Jane Austen írónő kedvelt helye is ez volt egykor. Az előkelő angolok, külföldiek régen és ma is gyakran látogatott városa Bath.

- Tényleg? – tudakolta Rita meglepetten.

- Milyen vidék lehet az? Igazán kíváncsivá tettél! – mondta, majd szorosan Ferihez bújt.

- Bálok, teadélutánok, fürdőzések, esti séták és kocsikázások, színházi bemutatók helyszíne főleg nyaranta. Megnézünk mindent, ami érdekel téged. Ígérem, felkészülök az érdekességekből, mire az utazás napja elérkezik! – ajánlotta Feri.

- Melinda! – hallotta Dani hangját. Kereslek! Merre vagy? Akarsz még táncolni?

- Nem – válaszolta a lány.

- Képzeld Rita és Feri Bath-ba utaznak a közeljövőben.

- Jó ötlet! – jegyezte meg Dani. Az egész város tele van látnivalókkal. Egyszer mi is megnézzük majd – ajánlotta a férfi Melindának.

- Szeretnél maradni még vagy hazamenjünk? – kérdezte a táncosnőt.

- Tónikával váltok néhány szót, aztán mehetünk – válaszolta Melinda.

- Megvárlak itt, vagy a táncolók közelében leszek – válaszolta Dani.

 

A tervezőnő párjával, Győzővel beszélgetett, amikor a táncosnő rájuk talált.

 

- Tónika! Elköszönök, mert hazaindulunk. Ahogy ígértem korábban, kereslek telefonon, ha Dani visszautazott Lille-be, hogy hol találkozzunk.

- Jól van, aranyom! Várom a jelentkezésedet! Legyen szép és hosszú napotok együtt! – ölelte át szeretettel Melindát az asszony. Az is lehet azonban, hogy előbb hívlak majd én. Tudod, a ruhaterveken dolgozom.

- Várom, hogy keressél! – ajánlotta Melinda.

- Jó éjt, szépségem! – köszönt el Győző. Legközelebb szánj rám kis időt, rendben? – tette hozzá jókedvűen.

- Így lesz! – válaszolta Melinda, aztán Dani keresésére indult.

- Melinda! – hallotta Bereki hangját. Várj egy kicsit, mielőtt végleg elmész! – szólt a lányhoz.

- Későre jár. Dani biztosan fáradt, hiszen utazás áll a háta mögött. Hazamegyünk.

- Persze, tudom. Melinda, kérlek, nézd meg Tatjána szerepét abból a szempontból, milyen érzelmi kontrasztokat, ellentéteket lehet bemutatni a mozdulatokkal, a színekkel.

- Gondolkodj róla, mert kíváncsi vagyok a véleményedre, mielőtt a próbák megkezdődnek! – mondta Bereki.

- Ezt kérned sem kell. Tudod úgyis, hogy nem hagy nyugodni a szerep – válaszolt őszintén a táncosnő.

- Keressél bármikor, ha valami eszedbe jut! – kérte újból Bereki. Forrongnak a gondolataim, s minden elképzelhető ötletet, ha jónak, odaillőnek érzek, beépítenék az előadásba.

- Légy nyugodt, jelentkezem meglátásaimmal! – mosolygott Melinda. Bereki láthatóan máris az előkészületekkel volt elfoglalva, pedig a bemutatóig hónapok voltak hátra.

 

 

- Jó lesz végre hazaérni – szólalt meg az otthonuk felé vezető úton Dani. Régen volt reggel öt óra.

- Ennyire korán keltél? – kérdezte Melinda részvéttel.

- Bizony, nem volt választásom – válaszolt Dani. Megtaláltam a finom zöldséges, spagettis halételt, amit készítettél. Köszönöm szépen – fogalmazott udvariasan. Egy-két falatot ettem csak, nem akartam még több időt veszíteni a partiról. Gyönyörű a ház is belül. Sokat dolgoztál vele? – érdeklődött a férfi.

- Igen. Egy kicsit át akarom alakítani a belső teret. Vettem néhány orchideát, szobapáfrányt.

- A konyha színeit ugyancsak változattad. A kék színű terítők és a fehér kiegészítők igen hangulatosak. Alig ismertem rá a szokott helyiségre, amikor beléptem.

- Örülök, hogy tetszik neked. Meg akartam lepni magunkat kicsit egy másfajta színvilággal. Vettem újabb illatos gyertyákat! – újságolta Melinda.

- A jövő hétvégén Stratfordban lesz fellépésünk. Eljössz? – tudakolta a táncosnő.

- Igen. Nem szívesen teszek azonban ígéretet. Nem akarok csalódást okozni, ha változás történik. Anyámékat kellene meglátogatni, ha már a közelben leszek – tette hozzá a férfi.

- Szabadságon vagy, ugye? – érdeklődött Melinda.

- Persze. Remélem nyugodt hetünk lesz – fogalmazott rejtélyesen Dani.

- Bereki elmondta a délután folyamán, hogy Tatjána szerepét szánja nekem az Anyegin-balettben.

- Amennyire emlékszem a történetre, ez neked való szerep lesz – jegyezte meg a férfi.

- Azt gondolom én is. Elő kell vennem néhány korábban készült filmet, Puskin verses regényét, hogy frissen éljenek bennem a jellemek, amikor arra szükség lesz.

- Most azonban pihenj! Láthatóan szükséged van rá! – nézett Melindára a párja.

- Karikásak a szemeid. Túl sovány vagy! Ehhez azonban nem értek. Ez a táncosok dolga – mondta mentegetőzve. Melinda elmosolyodott. Amióta Danit ismerte, folyton szabadkozott amiatt, hogy a tánchoz nem ért. Közben azonban számtalan véleményének, kritikájának adott hangot folyamatosan. Hol a próbák gyakoriságát sokallta, hol a ruhapróbákat, hol pedig azokat az elmélyülést igénylő időszakokat, amikor Melinda a szereplők jellemét, karakterét értelmezte önmaga számára, s azokon dolgozott.

- Ki fizeti ezt meg neked? Ezt a rengeteg időt, munkát és utazást? – fortyant fel hirtelen.

- A fáradságaidról, a premierek előtti fokozott erő- és idegpróbákról nem is beszélve – sorolta, hangoztatva elégedetlenségét.

- Dani! A művészet anyagi megtérülését hosszabb távon kell gondolni, mint egy jobban a valósághoz, az anyagi dolgokhoz kapcsolódó tényezőkét. Idő kell hozzá. Az emberek megértése, elfogadása. Megnyílása az adott művészeti ág, egy adott darab iránt. Aztán következik a fokozott figyelme, s az előadásokon való gyakoribb részvétele. Ehhez azonban újat és még újabb dolgokat kell nyújtani, megtanulni.

- Jó-jó, tudom! – felelte Dani. Ne kezdjük el elölről taglalni, hogy mit és miért teszel.

- Számold azonban össze, hogy mennyit költesz arra, hogy a bemutatóra a legjobb formádat hozd, s hasonlítsd ahhoz, amit akkor kapnál, ha kevésbé lennél ennyire odaadó és lelkiismeretes az egyes darabok téged érintő kérdéseiben. Beleszámítva ebbe az első próbáktól a bemutatókig terjedő összes dolgot.

- Hm. A kreativitásnak, a spontaneitásnak, az ötletek sokaságának össze kell adódnia, attól lesz egy darab bemutatója egyedi, egyszeri, megismételhetetlen. Akár minden egyes alkalommal más és más. Elmélyültebb, friss élményeket adó a nézők számára.

- Hagyjuk, mára elég! – mondta Dani. Úgysem tudsz meggyőzni róla, hogy ezt így kell tenni, s arról sem, hogy szerintem ezen változtatnod kellene. Mármint azon, hogy ennyi időt tölts el a felkészülésnek különböző szakaszaiban. Újból és újból elmondom, de látom, feleslegesen beszélek.

- A művészet más eszközökkel, módszerekkel él. Nem lehet azonnal pénzre fordítani a rááldozott időt. Értsd meg! Időt igényel a darab formálódása: beleértve a táncosokat, az egyes jeleneteket. S a koreográfia, a zene, a díszletek még szóba sem kerültek.

- Ma ne is kerítsünk rá sort, azt javaslom! – fogalmazott röviden Dani.

- Mindketten fáradtak vagyunk ehhez, s végre hazaértünk – foglalta össze gondolatait.

 

Melinda kedvetlenül ment be a házba. Olyan volt a hazafelé vezető út számára, mintha vétkezett volna, s védekezése vált volna szükségessé. Indokolatlanul bántotta őt Dani azzal, ami a munkája, hobbija, szakmája volt egyszerre. A sokadszorra elhangzott gondolatok igazolták Dani elégedetlenségét. Pedig oka nem volt rá. Melinda ötletei révén, ahányszor csak hazalátogatott, új dolgok fogadták. A kreativitás adta lehetőségekből merítve finomabbnál finomabb ételek, sütemények, italok, tálalási megoldások fogadták a hazaérkező férfit. S természetesen a ház körüli, s azzal kapcsolatos teendők is rendre elintézettek voltak. Romantikus fénnyel csillogó gyertyák, vidáman füstölgő illatos pálcikák, váltakozó stílusú komolyzenei cd-k, virágkülönlegességek, színes terítők olyan meghitt és barátságos hangulatot adtak, amelyeknek örülhetett volna Dani, ahányszor csak észrevette volna azokat. Ha kisétált a kertbe, gondozott növények között lépdelt. Az egész környezet várakozással volt teli: őt várta. Dani azonban hol ezért, hol azért kritikával illetett mindent, amire ráakadt. A nagy egészben folyton talált valami kivetnivalót, amit javítani kellett volna, amit „nem úgy kellett volna” elrendezni, megcsinálni. „Vajon mi motiválja őt?” – gondolkodott vitáikon Melinda számtalanszor. „A fáradsága? Más érdeklődési köre?” – a választ azonban nem találta a táncosnő. Mindketten igen lelkesek, nyitottak voltak a művészetek valamennyi ága iránt, telis-tele felfedező szándékkal a világ dolgai iránt.

 

- Dani! - szólalt meg Melinda váratlanul. Te nem szereted bennem a művészt! S talán az embert sem.

 

A lány maga is megdöbbent attól, amit mondott.

 

- Azt, hogy másként látok az életben dolgokat, mint ahogyan te.

- Az eredeti gondolataimat kritizálod, felülbírálod folyamatosan. Nem értékeled, amit kapsz, ami körülvesz. Várlak haza, finom ételekkel, szeretettel és odafigyeléssel. Neked pedig az az első dolgod, hogy bírálj valamit, bármit.

- Jobbító szándékkal teszem – mondta Dani, miközben lefekvéshez készülődött.

- A dolgok bírálgatása tönkre teszi az apróságok adta örömet, a nyugodt légkört körülötted, de elsősorban benned – magyarázta Melinda és mérhetetlen bánat fogta el.

- Nyugodtan megmondhatod te is, ha neked valami nem tetszik! – javasolta Dani.

- Persze, de akkor megsértődsz. Nem akarok lényegtelen morzsákon, le nem fedett wc-tetőn vitatkozni. Ez értelmetlen.

- De akkor nem tanulok abból, amit elhallgatsz – válaszolta Dani kioktatóan.

- Ez nem egy nevelőintézet. Ez két ember örömteli kapcsolata, nem pedig egy oktatóközpont – fogalmazott Melinda.

- Kedvesem! Túlzásokba esel. Pihenjünk most, nincs kedvem ehhez a beszélgetéshez. Majd holnap, ha átgondoltuk, folytathatjuk – mondta és a fürdőszobába vonult.

 

Melinda nagyot sóhajtott. Az ismétlődő, hasonló esetek napirenden voltak az utóbbi években. Dani elfelejtette értékelni azt, ami körülvette. Természetes lett számára. Az, hogy Melinda eléje megy a reptérre, ha érkezik. Az, hogy örömmel és alig várja látását; hogy alig múlik el óra, hogy ne gondolna arra, milyen csodálatos lesz, ha értékes perceket töltenek majd együtt. Esténként várta a telefon megcsörrenését. Dani rutinszerűen elmondott, szokásos megjegyzéseit arról, mit és hogyan talált a munkájában jónak vagy rossznak. S hogy megnyugtató, szeretetteljes jó éjt kívánjanak egymásnak. Dani programjai azután természetesen tovább folytatódtak. Fáradtnak érezte magát. Ahogy az ágyába került, mély csend telepedett a szobára. Dani rövid idő után kijött a fürdőből, majd Melinda ágyához lépett.

 

- A másik szobában fekszem le. Aludj jól, pihend ki magad! Fáradt vagyok, hosszú volt a nap. Jó éjszakát.

- Történt valami? Megbántottalak? – kérdezte Melinda.

 

Nem. Egyszerűen csak ki akarom aludni magam, túlságosan fáradt vagyok. Szükségem van a pihenésre és neked is – fűzött tervéhez rövid magyarázatot Dani. Melinda csalódott volt és szomorú. Nagyon várta Danit. Vágyott a közelségére, az érintésére. Egy kis melegségre, amelyet hetek óta nélkülözött. Keserűségébe torokszorító érzések vegyültek. Érezte, ahogy vörös pír önti el arcát, szeméből pedig könnyek folytak. Hangtalanul sírt. Dani olyan messzire volt tőle, mint még sohasem. Lélekben távolodott el. Hideg érzések lengték körül, legalábbis Melinda ezt érezte az egész este folyamán. „Miért? Mi történhetett vele és velem?”

 

Megrendelem a könyvet



Találkozás az íróval

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a szerző előadásain! Bővebb információkért kattintson:

 
További információk

+
RJM

R. J. M.

A megélt eseményekből rengeteget tanulhatunk...

   Nagy bátorság kell ahhoz, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Hibáinkkal éppúgy mint az erényeinkkel. Még nagyobb hit és elhivatottságérzés kell akkor, amikor mindezt végül papírra vetjük. A hit megerősít abban, hogy hasznára lehetünk másoknak is azzal, amit közkinccsé teszünk. Jelen esetben tehát az élettapasztalatokkal, az új élet indításával.

 

   Az Újrakezdés, A nefelejcs virágai, a Boldogságtörekvések című regények írójaként az életünk különböző   időszakaszaiban, személyiségünk alakulásának, fejlődésének folyamatában felmerülő kérdésekkel foglalkozom.

 

Szlovákiában, Magyarországon, Angliában tartott előadásaim során a sorsuk fordulópontjainak miértjeit kutatók, az önismereti kérdéseket megfejteni kívánók hallgattak végig.

   Több évtizedes tanári múltam, írói-előadói tevékenységem igazolja azt a meggyőződésem, hogy annak a tudásnak van igazán értéke: amely megélt tapasztalatokon nyugszik, amit megosztunk másokkal, s amit a hallgatósággal való személyes kapcsolatteremtés során is át tudunk adni.

   Az önismeret, a személyiségfejlesztés témaköreit is magába foglaló előadások segítségére vannak azoknak, akik sorsuk irányításában tudatos részvétellel kívánnak jelen lenni.

 

   Észre kell venni: számtalan lehetősége van az embernek, de amit szíve-lelke szerint szeretne, az a legfontosabb az életében.

+


Kapcsolat

Személyes tanácsadás kérése, bejelenkezés:
 

Telefon
0044(0)7904055031

Skype


Tárhelyszolgáltató: DOMAINcenter



Rendelés

A könyvek megrendelhetők a fentebbi elérhetőségek valamelyikén, valamint megvásárolhatók:

Online

 
Könyvesboltokban

+

Hírlevél

Iratkozzon fel a hírlevélre, ha szeretne értesülni a legfrissebb információkról: