Rosalie J. Moon

„Kedves Rosalie, ezúton szeretnénk megköszönni az előző (május 3-i) előadásodat! Nagyon sok mély gondolatot, útmutatást és módszert kaptunk tőled, melyek gyakorlati példáid által remekül átültethetők életünkbe. Külön köszönjük, hogy az előadás során a hallgatók egyéni kérdéseikre, kétségeikre, gondjaikra is értékes segítséget, megoldási javaslatokat adtál, melyről több hálás visszajelzés is érkezett hozzánk. Nagyon várjuk a következő előadásodat!”

 

London Aid Specialist

„Gondoltam, hogy mielőtt írok a könyveddel kapcsolatos gondolataimról, kicsit beleolvasok újra, felidézem az olvasottakat. Aztán benne is ragadtam, nem tudtam letenni, újra elolvastam.

   ...Rájöttem, hogy a szereplők egy-egy boldogságtörekvés-utat képviselnek. Sokukban ismertem magamra...

Nagyon tetszenek a bevezető gondolatok: »Keressük a boldogságot, rövid időre megleljük,  de egy időszak után elölről kezdődnek a törekvéseink.« – Azért jó olvasni a könyveidet, mert erőt ad ehhez az úthoz, tudatosítja bennem, hogy mindig keresni kell, illetve érdemes keresni a boldogságot.

 

Nagyon tetszenek a fejezetek elején a mottók is. 

 

Melinda felfogásában sok hasonlóságot érzek magammal. Pl. én is tudok örülni egy-egy szép reggelnek, a napsütésnek, különösen szeretem azt a jelenséget, amikor a felhők mögül a Nap kiragyog. Szeretek otthon lenni, szép környezetben. Ő a táncban találta meg a hivatását. Nagyon tetszett, hogy nem korlátozta párját, pedig nagyon félt az elvesztésétől. Szerintem mindenképpen meg kellett élnie az egyedüllétet, a párjának a hiányát. Daninak ugyanolyan fontos volt a saját karrierje, mint Melindának. Egyikük sem akarta azt feladni. Szerintem nem is lehetett volna elvárni azt egyiküknek sem. Ha Dani nem megy el, akkor egész életében ott lett volna a hiány, hogy nem próbálta ki magát, valószínűleg Melindát hibáztatta volna. Mindkettejüknek be kellett járni ezt az utat, hogy rájöjjenek, számukra mi a boldogság.

Ágnes esetében is hasonlóan érzem, hogy az nem lehet boldogság, ha úgy érezzük, túl nagy áldozatot kell hoznunk.

Nagyon tetszett a rendező alakja is, aki számára az élet értelme a tánc, ő azért él. Viszont számára a magánéleti boldogság nem adatott meg, hiszen a feleségével nem találta meg a közös hangot, Melinda pedig visszautasította.

A helyszínek leírása ismét nagyon magával ragadó volt. Gondoltam, hogy valós helyszínek ezek, és interneten is megnéztem a fényképeit Saffron Waldennek, Cambridgeshire-nek.

 

Sokat jelentett számomra, hogy megosztottad velem (az olvasóiddal) gondolataidat, érzéseidet, amelyek mindig feltöltenek energiával, optimizmussal.”

 

Rajcsány Judit

— olvasói vélemény a Boldogságtörekvések című regényről

„Köszönöm a testet-lelket gyönyörködtető előadást, mely újfajta megközelítésbe helyezte az Újrakezdés fogalmát. Számomra az egyik legfontosabb felismerés volt, hogy ne zárkózzunk el az újrakezdéstől, mert ha nem is vesszük figyelembe az Örökös Változas Törvényét, az élet rákényszerít minket.”

A TE mottód - küldetésed - lehetne:
„A befogadó világot jobbá tenni tudással és szeretettel, fáradságot nem kímélve.”

 

Posztos Katalin, Silvamethod

— olvasói vélemény az Újrakezdés című regény londoni előadásáról

Agykontroll, London 

Rosalie J. Moont a szemléletváltás saját határain túlra repítette

 

„Életünkben boldogságperceket gyűjtögetünk össze, ismerjük fel minden egyes pillanatnak az értékét, hiszen azt adja, amire vágyunk” — vallja Rosalie J. Moon, aki legújabb könyvében épp ilyen pillanatokkal ajándékozza meg az olvasót.

 

Cambridge melletti és tatabányai otthona között nagy a távolság, mégis immáron hét esztendeje teszi meg. Múlt héten is épp utolsó pillanatban szállt le repülőgépe, amikor is Tatára, harmadik regényének bemutatójára érkezett. Aki részt vett az előadással tarkított méltatáson, olyan könyvet tarthatott kezében, amelynek sorai arra tanítanak, miként törekedjünk minden egyes pillanatban a boldogságra.

– Mi ösztönözte arra, hogy tollat és papírt ragadjon?

– A megélt események, amelyekből sokat tanulhatunk. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Hibáinkkal éppúgy, mint erényeinkkel. Még nagyobb hit és elhivatottság kell akkor, amikor mindezt végül papírra vetjük. A hit megerősít abban, hogy hasznára lehetünk másoknak is azzal, amit közkinccsé teszünk. Jelen esetben tehát az élettapasztalatokkal, egy új élet indításával.

– Az új élet Angliáig repítette. Hogyan boldogult?

– Minden új és más volt. Meg kellett szokni a bal oldali közlekedést. Az utazás előtt öt évig tanultam angolul, de a valóságban szokatlan volt a beszélt nyelv tempója, hogy gyakoriak a rövidebben ejtett szavak, összevonások. Ahhoz viszont nem kellett sok idő, hogy a hagyományos, kiadós English breakfasthoz – hal, sült bacon, kolbász, tojás, sült paradicsom – hozzászokjak és a Sunday roasthoz, azaz puhára főtt disznó- vagy marhahúshoz, a melyet zöldséggel és Yorkshire puddingal tálalnak igen ízletesen.

– Milyen kihívásokkal szembesült a munkája során?

– Hét éve kaptam a lehetőséget, hogy az angliai Walesben tanítsam az ott táborozó Londoni Magyar Iskola növendékeit. Életutat és pályát is váltottam azért, hogy azt a boldogságot, amelyet férjem halála után végleg elveszítettem, az új életemben ismét megteremtsem és olyan tartalommal töltsem meg, amely mindazoknak örömet okoz, akik velem együtt élik ezt az időszakot.

– Felnőttként nem könnyű váltani.

– Sokszor hangoztatott gondolat az, hogy amikor meggyőződött valaki a változtatás helyességéről, akkor lásson is hozzá, tegye meg a megfelelő lépéseket és induljon el a kívánt úton. A helyzet különlegességét az adja, hogy amíg mindez megvalósulhatott, addig egy fél évszázad is eltelt. Míg egy fiatal ember életében természetes a váltás, másként reagál az újszerűen ható benyomásokra, az ismeretlen világ iránti könnyedség jellemzi; ezt felnőtt fejjel, egy új egzisztencia kiépítésén fáradozva élem meg most személyesen, ismét. Erről szól legelső könyvem. Az „Újrakezdés.”

– Előismeretek nélkül olvasható legújabb – Boldogságtörekvések című könyve, vagy az előző folytatása?

– Különálló regény mind a három. A regény címe utal arra, hogy újra és újra meg kell teremteni a boldogságot. Belső kérdéseink ösztönöznek bennünket, mint ahogyan a regény szereplőinek sorsában is ez tükröződik. A fordulatokban gazdag, különleges helyszínen játszódó regényben Melinda és Dani a hétköznapokban megélt küzdelmek, érzéseiket féltő cselekedeteik révén keresik boldogságukat. A XXI. századi valóság szükségszerűen átformálja a hagyományos gondolkodási módot, lehetőséget adva a szereplőknek arra, hogy felismerjék: a változás elkerülhetetlen, ha igazán és őszintén boldogok akarunk lenni.

– Ki mondhatja el magáról, hogy igazán boldog?

– Ez a kérdés minden embert régóta foglalkoztat, engem is. Magam is kutatom a boldogság és az öröm elérésének lehetőségeit, módjait. Minden időszakban és időszaknak vannak megoldandó feladatai, amelyhez a belső erőnkre óriási szükségünk van és a pozitív érzelem éppen ezt erősíti meg.

 

Az interjú megjelent a 24 óra Kultúra rovatában.

„...meghitt kis szigetre leltünk Rosalie J. Moon szombat esti előadásán, ahol számos megválaszolatlan kérdésünkre érkezett rendkívül precíz válasz és útbaigazítás.

   Megfogadjuk-e tanácsait? Lenyomjuk-e a megoldás kapujának kilincsét, melynek feliratán ez áll: »Ismerd meg önmagad!«? Bátorság kell a kinyitásához az biztos. Kiderül.

   A következő előadás újabb rejtélyeit máris izgatottan várom!”

 

Simon Emese

— vélemény „A sikerhez vezető út” első előadásról

„Az Újrakezdés című könyvet már elolvastam, a másikat még nem kezdtem el, hisz attól tartok azzal is úgy járok, mint az első könyvvel, nem tudtam letenni és egész nap (még a játszótéren is) olvastam.

Nagyon mélyen, meghatóan érintett a mű őszintesége, kifejezősége. Őszintén bevallva olykor-olykor könnyet csalt a szemembe. A leírások nagyszerűsége vágyat ébresztettek bennem, hogy a közel jövőben mindenképpen el kell látogatnunk Angliába, hisz már sok helyen jártam, de arrafelé még nem. Miután elolvastam a könyvet, mondtam a férjemnek, hogy a következő külföldi kirándulásunk célpontja mindenképp Anglia. Maga a táj, a természeti szépségek megfogalmazása, a programok bemutatása melegséget ébresztettek bennem, pozitív energiát sugallva.

 

Úgy gondolom, ez a könyv nagyon sokat segít az embereknek az önvizsgálat, önismeret terén. Példát mutat saját személyével az akadályok leküzdhetőségére, a kitartó munka eredményére, a változások, változtatások lehetőségére.Az olvasás során többször úgy éreztem, mintha saját magamról olvasnék, természetesen nem ennyi megélt, átélt élettapasztalattal, de személyiségi jegyekben, cselekedetekben hasonló jellemvonásokat véltem felfedezni, - mint például a mások önzetlen segítése, magamról való lemondás, más fontosabbnak tartott cselekedetek fényében -, ami szintén jó érzéssel töltött el, hisz mindezt egy olyan személy írta, akinek jellemét mindig is nagyra becsültem és tiszteltem a középiskolás évek alatt is. 

 

Szívből gratulálok a könyvekhez! Megható és példaértékű az egykori osztályfőnök életéről, példamutatásáról, személyiségfejlődéséről kendőzetlen sorokat olvasni. Köszönöm az élményt! Nagyon várom, hogy a második könyvet is el tudjam kezdeni! További sok sikert és örömöt kívánok munkájához.”

 

Fogarasi Ildikó

— Székesfehérvár, 2012. szeptember 19.

„Kedves Rosalie, 

 

részemről a megtiszteltetés, hogy részt vehettem ezen a nem várt színvonalú, igényes délutánon. Szeretnék még találkozni veled, sőt, akár közös projektekben is szívesen részt vennék, mint irodalomtanár és pszichológus hallgató. 

 

Az előadásod szinte minden részéhez nekem is lett volna saját történetem vagy meglátásom...

 

Barátsággal üdvözöllek

 

Hajnalka”

— előadás a londoni Magyar Kulturális Központban, 2012. szeptember 9.

„Az Újrakezdés és A nefelejcs virágai című könyvek óriási hatással voltak rám.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az írónőt személyesen ismerem, sok évvel ezelőtt tanítványa voltam. S bár az élet úgy hozta, hogy Mi nem találkoztunk hosszú éveken át, de tanulmányaim során Tőle én egy életre szóló ’pozitív alapot’ kaptam. Persze akkor ezt én még nem gondoltam, de most már tudom és hálás vagyok érte. Emberszeretete, emberi bánásmódja, szakmai hozzáértése és őszinte kedvessége az én sikeres életutamhoz nagymértékben hozzájárult. Mindig szeretettel és tisztelettel gondolok Rá. A további tanulmányaim során sem találkoztam ilyen tiszta szívű, kedves és őszinte emberrel, és egyben tanárral mint az Írónő: Rosalie J. Moon. 

 

Tehát a fenti előzmények miatt én nagyon örültem a könyveknek, és kíváncsian vártam, hogy mit is jelent az Írónőnek az Újrakezdés :) ? Igazi élmény volt számomra mindkét könyv olvasása, és egyben óriási tanítás is! Élvezetes volt, mert könnyen tudtam azonosulni Lia személyiségével, gondolataival. Könnyű és élvezetes olvasmány, amelyben jelen van minden olyan öröm és kihívás, amivel az életünk során találkozunk, és amelyeket meg is kell oldanunk a további fejlődésünk és boldogulásunk érdekében. Nagyon tetszettek a könyvek, mert életszerűek voltak. Szerelem, bánat, öröm, gyász, kétségek, fájdalmak, szakmai sikerek, mint ahogy a valóságban, az életben is történnek. Különösen megragadott a főszereplő, Lia gondolkodása, értékrendje, ahogyan a dolgokról vélekedett egyes szituációkban. Nagyon megnyerő volt számomra, hogy az egész könyv pozitív életszemléletre tanít. Lia problémái és megpróbáltatásai ellenére nem ’mártír szerepben’ volt feltüntetve, hanem minden helyzetben megoldás-orientált gondolkodás jellemezte Őt.

 

»Ha a jövő sikerévé akarsz válni, Elmédet ne engedd hosszan időzni A jelen kudarcai felett!« (Sri Chinmoy)

 

Ez nagyon fontos emberi tulajdonság, amit manapság is érdemes lenne tanítani az iskolákban. Ez meghatározná a diákok életének pozitív alakulását és a jövőbeni boldogulásukat. Nekem megnyerő volt, - mint egy vezérvonal végig a történetben -: a család fontossága, az összetartás és a testvéri szeretet. Ezek számomra az igazi emberi értékek, amelyek fontosságát szintén nem tanítják sehol ...sajnos! Összességében tehát a könyvek nagyon kellemes olvasmányok voltak számomra, tele életbölcsességgel és emberi értékekkel. Mikor nap közben eszembe jutott, nagyon vártam az időt, hogy újra kézbe vehessem és olvashassam. Lia eddigi élete példa számomra, ugyanakkor megható is, amely néha - egy-egy fejezetnél - könnyeket is csalt a szemembe. Ez a két könyv óriási siker! Gazdagabb lettem általuk! :) Nagyon várom a folytatást, a következő könyveket és egyben kívánok az Írónőnek nagyon jó egészséget és Sok Sikert a további munkájához! 

 

Sok Szeretettel:

 

Marosánné Kerkai Judit

Tatabányáról”

„Drága Rozika!

 

Néhány nap alatt kiolvastam a 2. részt, azóta is a hatása alatt vagyok. Nagyon szeretem ezt a könyvedet! Sok mondanivalóm van a számodra, hamarosan írok Neked. 

 

Ölellek szeretettel:

Judit”

„Elolvastam immáron második könyvedet is. /persze úgy, mint az elsőt: egyhuzamban/

Gratulálok hozzá!

 

Úgy gondolom fantasztikus dologra vállalkoztál az írással. Felhasználva szakmai tudásodat és tehetségedet maximálisan el tudod mondani, ki tudod fejezni, át tudod adni a dolgokat, amiket megéltél, megtapasztaltál, amit az élettől tanultál...

Amit nekem adott, az a megerősítés volt, és egy érdekes dologra tanított, illetve előtérbe hozta. Ez nem más, mint az elfogadás és annak az érzése, hogy mind egyek vagyunk. Az összefüggést lehet, hogy nem kell keresni, mert ugye mindenki a saját élete szűrőjén enged át minden információt és így egyedien látja /más-más érzéseket kelt, más-más gondolatokat ébreszt/.Ami még eszembe jutott, az egy idézet. 

’Aki önmagán a fényt átengedi, maga is fénnyé válik.’ Életed, felismeréseid, megélt dolgaid által nyitott lettél, beengedted a fényt, életeddel mások számára fénnyé/útmutatóvá váltál és írásaid által még szórod is ezt a fényt.

 

További jó könyveket és sikereket kívánok sok-sok szeretettel:

S. Iza”

 

„Váltott ki belőlem örömöt, volt, amikor elmosolyodtam, és volt, amikor eléggé mélyen érintett. Át tudtam érezni a veszteségeket, és bepillantást nyertem az ilyen tragédiát átélő emberek érzéseibe; sokszor iszonyatos erővel hat, ha az ember valóban be akarja fogadni azt. Valamint sok dolgot véltem felfedezni, amik az én életemre is illenek valamilyen szinten (volt ami teljes mértékben). Sok dologgal kapcsolatban elgondolkodtatott és válaszokat is adott.

 

Szóval gratulálok, nagyon tetszik. Köszönöm Neked!

(A szép ajánlást is a könyv elején, nagyra értékeltem)”

 

Sánta Dániel

— olvasói vélemény A nefelejcs virágai című regényről

„Rosalie J. Moonn-nak, dr. Jáki Rezsőnének - a jelenleg Angliában élő író-tanárnak A nefelejcs virágai című regényéről hallhattunk előadást kedden a tatabányai Vértes Centerbeli Flört Café-ban. A bensőséges hangulatú estet követően a szerző otthonában beszélgetünk.

 

Madarász Timea újságíró:

 

- A nefelejcs virágai című regény az Újrakezdés folytatásának tekinthető?

- Nem. Ez egy önálló mű, egy családregény, amelyben a történések, a jellemek Liának, a regény főszereplőjének életlátásán keresztül bontakoznak ki. Amikor az Újrakezdés című önélerajzi vallomásomat fogalmaztam, már akkor tudtam, hogy melyek azok az életről szóló, segítő szándékú gondolatok, amelyekről még szólni kívánok. A regény hátterét bemutató előadásokon pedig azt tapasztaltam, hogy milyen nagy igény van arra, hogy konkrétan megfogalmazott, tapasztalatokon alapuló gondolatokat, megoldásokat kapjanak az érdeklődők az őket továbbra is foglalkoztató kérdésekben. E mostani regényemben, „A nefelejcs virágai”-ban válaszoltam meg azokat. A regény egyben bizonyítéka annak a ténynek is, hogy a személyiség fejlődése sosem áll meg, s hogy ebben önmagunknak, a belső erőnk megnövelésével, mérhetetlen mennyiségű segítséget adhatunk.

- Miért ezt a címet adta regényének?

- A cím szimbolikus, hiszen ahogyan a nefelejcs sok, apró bimbós, majd kinyíló szirmú virágból tevődik össze, s egy teljes pompájú növénnyé válik, hasonló módon teljesedik ki az életünk is. Rajtunk múlik igazán, hogy mennyire tudjuk kibontakoztatni, a lehető legteljesebbé, gazdagabbá tenni azt.

- Mennyire maradt meg a tanítás szándéka az írásműben?

- Az önismeret, az emberismeret, a változások jelenléte és elfogadása, annak az egyes epizódokban meglévő tanulságai mind-mind a mű tanítás jellegét is igazolják.

- Ön sokat utazik, hiszen Magyarország és Anglia egyaránt az otthona.

- Igen, valóban. Otthonról-itthonra jövök, s ezt gyakran teszem. Folyamatosan kapcsolatban vagyok a lányaimmal, családom tagjaival. A barátaim, ismerőseim sorsát követem és segítem; vallom, hogy az embereknek, emberi kapcsolatoknak van a legnagyobb értéke az életben.”

 

Az interjú megjelent 24 óra 2010. október 16-i számában.

„Az első könyvedet már elolvastam, és csak gratulálni tudok hozzá. A könyv hangvétele nagyon személyes, úgy éreztem, mintha velem szemben ülnél, és mesélnél.Nagyon tetszettek az idézetek, és olyan szép dolgokat írtál az emberi kapcsolatokról. Sokan tudjuk, hogyan kellene élnünk, de vagy az időhiány, vagy az anyagiak nem teszik lehetővé, hogy azt tegyük, amihez kedvünk lenne.Sok mindenben egyezik a véleményünk. A könyved segített tovább terelni a pozitív gondolkodás felé. Minél előbb szeretném elolvasni a második könyvedet is.”

 

Varga Cecília

— olvasói vélemény az Újrakezdés című könyvről

„Sokat jelentett az új könyved olvasása is.

Rengeteg gondolatot aláhúztam az egyes fejezetekben. A Portré c. fejezetben a 165. oldalon nagyon megfogtak a gondolataid a változtatás szükségességéről.

A Menj a gyermekeidhez c. fejezed nagyon megrendített, ugyanazokkal az érzésekkel találkoztam...

Nagyon megrendítő a Sorsforduló c. fejezet, az Útkeresés-ben az öreg nénivel való találkozás a temetőben. Ennek a fejezetnek az idézetét tekintem életfelfogásomnak: ’Minden naplemente...erőteljes napfelkelte kezdete.’

Az új párkapcsolatról írt fejezetek csodásak, rájöttem, hogy tényleg állandóan tenni kell azért, hogy működjenek az emberi kapcsolatok.

A regény végén található idézet is nagyon tetszik.

A kedvenceim még a tájakról, kertekről szóló leírások.

Minden ember megérdemelné azt az élményt, hogy azt érezhesse, ami a regényed záró mondata: ’Egész életedben erre vágytál.’”

 

Rajcsányné Csapó Judit

— olvasói vélemény A nefelejcs virágai című regényről

„Már elolvastam a könyved és gratulálok. Ismét hoztad önmagad. Szépen kibontakoztatod a lelki világod, mutatod a lélek sokszínűségét, az ember lelkivilágának fejlődését és a hatásait az élet útján. Szerető lelki ismerősöd a hazádból.”

 

Beróné Rácz Éva

— olvasói vélemény A nefelejcs virágai című regényről

„Tegnap este fejeztem be a regényed olvasását és máris szükségét éreztem, hogy elmondjam a gondolataimat. 

Nagyon köszönöm, hogy részem lehetett ebben az élményben. Rendkívül érdekes, izgalmas olvasmány volt számomra. Magával ragadott a gyönyörű tájak illusztrálása. Többször elképzeltem magam előtt a természet szépségeit. Lia érzéseinek ábrázolása pedig a lelkemig hatoló élmény volt. A szeretetteljes tanító gondolatok sok útmutatást adtak nekem a saját életemről alkotott elképzeléseimhez, terveimhez, teendőimhez a jövőre vonatkozóan. Csak biztatni tudlak a további írásra. Úgy vélem nagyon jó érzékkel, igazán olvasmányos formában fogalmaztad meg a gondolataidat. Az előadásod pedig élvezetes, hasznos bevezetése volt a regénynek.”

 

Mede Valéria

— olvasói vélemény A nefelejcs virágai című regényről

„Tegnap befejeztem a könyved olvasását. Nagyon nagy élmény volt számomra! Köszönöm a bizalmat, az őszinteséget, amivel megtisztelsz! Felemelő érzés volt!

Azt hiszem, sikerült megértenem a mögöttes mondanivalót is, a főszereplő névválasztását.

Szívből gratulálok a regényhez! Csak biztatni /és sürgetni/ tudlak a folytatáshoz, bármilyen témakörben gondolod is azt!

 

Írjál még sok-sok olvasnivaló bölcsességet nekünk, oszd meg a tapasztalataidat azokkal, akik fogékonyak Tanításaidra!” 

 

K. Adél

— olvasói vélemény A nefelejcs virágai című regényről

„Az Újrakezdés regény tele volt olyan gondolatokkal, amivel könnyű volt azonosulni mint kint élő magyar. Szüleim akik bár konzervatívabb gondolkodásúak, szintén érdekesnek találták a történetet és tanulságosnak.

Mindenképpen olvasója leszek a következő könyvnek is, remélem hallunk majd a megjelenés dátumáról hamarosan.” 

 

— olvasói vélemény az Újrakezdés című regényről

„Csak most tudtam elolvasni a könyvedet…, és tudtam ha kezembe veszem, nem tudom letenni. Így is történt.

Nagyon sok érdekes gondolatot indítottál el bennem. Nagyon élvezetesen írsz.

Egész más úgy olvasni egy könyvet, hogy személyesen ismerem a szerzőjét.

Várom a folytatást...”

 

— olvasói vélemény az Újrakezdés című regényről

„A könyve, CSODÁLATOS:) akkora hatással volt rám, hogy már harmadjára olvasom:)... Remélem sokáig nem várat magára a második könyve!! :)

Tényleg ennyire kedvesek az emberek a pubokban?:):) Hihetetlen volt olvasni...” 

 

— olvasói vélemény az Újrakezdés című regényről

„Még soha nem olvastam így könyvet, hogy személyesen ismertem a szerzőt, és nemcsak a könyv témája miatt, hanem emiatt is, faltam a sorokat. Sok élethelyzetedbe beleéltem magam és nagyon jó volt olvasni a helyekről, élményekről, ahol jársz, amiket átélsz.

 

Kedvenc részeim, amiket az iskoláról, családodról írtál, illetve a tengerparti rész, az angol konyha, a kertek. Nagyon olvasmányos, választékos a fogalmazás mindenhol. Sikeredhez szívből gratulálok!!”

 

— olvasói vélemény az Újrakezdés című regényről

„...A könyvedet már nagyon régen elolvastam, sőt visszalapozgattam benne. Nagyon jó, hogy megkaptam Tőled, szép és tanulságos, nekem különösen személyhez szóló is. Egy őszinte írás mindig nagy élmény. Különösen, ha olvasmányos, jó stílusú. Megragadott benne az az életszeretet és energia, ami a történeteidből árad. Köszönöm hát a könyvedet, hogy bepillantást engedtél a gondolataidba és érzéseidbe, és egy élhető élet modelljét rajzoltad elém...”

 

— olvasói vélemény az Újrakezdés című regényről

„...A könyved és az általa megismert életszemléleted, bátorságod rendkívüli módon megragadott.

Nagyon aktuális a témája, mert én is tapasztaltam munkám során, /mivel emberekkel foglalkoztam, mint humánpolitikai vezető/ hogy nagyon sokan vannak, akik vergődnek évekig és bizony rájuk férne az effajta elszántság, ambíció, akaraterő, amivel elérhetnék sorsuk jobbra fordulását. Mindehhez mutat példát és sugároz lelkierőt a Te ’Újrakezdésed.’” 

 

— olvasói vélemény az Újrakezdés című regényről

„A könyvet olvasva nagyon sok hasonlóságot véltem felfedezni. Sok dolgot már én is átéltem. Ha nem is ennyire tudatosan, de megéreztem én is a cselekvés, az újrakezdés lehetőségét. Bizony az embernek szüksége van a változtatásra. Ezt belül sokan érzik, de nem mindenki akarja észrevenni. Egy ilyen döntéshez óriási elhatározásra, rengeteg erőre, kitartásra van szükség. Az előadást hallgatva, a szívem megtelt rengeteg szeretettel, és melegséggel. Olyan ajándékot kaptam, ami többet ér minden drágakőnél. Köszönet érte, és további sok sikert kívánok!”

 

Valika

— olvasói vélemény az Újrakezdés című regényről, Tatabánya, Jászai Mari Színház, Népház, 2010. március 27.

„Az előadás egyik legérdekesebb része, de ezt ott azt hiszem említettem is, hogy végig az volt az érzésem, mintha rólam szólt volna. Noha nem ugyanazok a behatások értek, de mégis nagyon hasonlóak abban az értelemben, hogy igen erős negatív érzés (nevezzük depressziónak) késztetett a változtatásra. ... hallottam többször (pl. Czeizel Endrétől), hogy génjeinkben mindig örökítjük a betegségre való hajlamot. Így, ha egy gyermek nem változtat a szülei által látott, létrehozott környezeten, életstíluson, ugyanazt fogja átélni, mint szülője, hiszen ugyanazok a hatások fogják érni. Míg ha a szülő megoldja a problémáit, azaz változtat életén, tehát más példát mutat, akkor a gyermek is már az új példát fogja követni. ...Szívből gratulálok az Újrakezdéshez, értem ezalatt az életét és a megírt könyvét egyaránt.”

 

Üdvözlettel:

 

Miléna

— előadás a Londoni Magyar Kulturális Központban, 2010. március 2.

„Köszönöm a könyvet, ami sok aktuális gondolatot ébresztett bennem. Meglepetés volt számomra, mert tanulságos az, ahogy eljutottál odáig, hogy változtatni kell.

Őszinte, nyíltság érződik a könyvből és látszik, hogy megedzett az élet, azért voltál olyan erős, amikor szükség volt rá!!” 

 

— olvasói vélemény az Újrakezdés című regényről

„Már végigolvastam a könyved, a gondolataid /egy szuszra, nem tudtam letenni sem/ és azóta is a hatása alatt vagyok, mélyen megérintett minden, amiről írtál.

Talán az is az oka ennek, hogy azonosulni tudok az érzéseiddel, mert mintha a sajátjaimat vetetted volna papírra.

A Te példád, erőd, kitartásod és tartásod, hited sorsod jobbra fordulásában, elhiteti velem, hogy soha sincs késő a váltásra, változtatásra! Csak akarni kell, nagyon!

Köszönöm a lelkedből átsugárzó, a nekem is szóló segítséged!!”

 

Adél

— olvasói vélemény az Újrakezdés című regényről

„Rosalie J. Moon dedikálta Újrakezdés című kötetét október 17-én a Piros Óvodában az őt meghívó pedagógusok és más érdeklődők előtt. A magyar származású írónő - korábban megyénkben ő is pedagógusként dolgozott - néhány éve él Angliában családjával. Derűs optimizmusát osztotta meg egykori honfitársaival, akik mintegy félszázan jelentek meg a rokonszenves szerző estjén.”

 

Hír Harangláb VII. évfolyam, 11. szám, Tata, 2009. november

„...Nagyon hamar kiolvastam könyvedet, tiszta szívből gratulálok hozzá. Igazán tetszett, szinte faltam szavaidat. Ragyogóan leírtad merre jártál, szinte az ember ott érezte magát veled. Ezoteriával kapcsolatos gondolataidat én is gyakorlom. Mint írtad Te is, nem igazán könnyű, de nekem is időnként sikerül már. Arra kell törekedni, hogy tartós legyen a lelki egyensúly...Érdemes volt sokat tanulnod, igazán jól sikerült a könyved, és biztatlak, folytasd!

 

Nagyon sok szeretettel gondolok Rád,

 

Ildikó.”

— olvasói vélemény az Újrakezdés című regényről

„A könyvnek úgy éreztem, hogy nincs eleje és vége, (mint ahogy az élet is egy folyamat) inkább egy bepillantás, illetve sok kis utazás a gondolataidban, érzéseidben, vívódásidban, boldogság utadban.

Csodálatosak a leíró részek a tájakról; olyan érzékletesen írsz, hogy lehet látni a színeket, érezni az illatokat, hallani a hangokat, még a simogató szellőt, vagy az eső permetét is éreztem. Bepillanthattam egy másik ország kultúrájába, kaptam ételrecepteket, és a kedvenceim lettek a kávéházi történetek.

Néha azt képzeltem, hogy ott ülök veled.

Mintha a te szemeddel láttam volna, mintha a te lábaiddal tettem volna meg a céltudatos mégis bizonytalan lépéseket.

 

Én úgy éreztem, hogy ez az út, Te boldogság utad, ugyanakkor egy olyan út, amit mindazokért is teszel, jársz,

- akik soha nem fognak lépni, változtatni, de az álom erőt adhat nekik,

- akik leragadnak egy számukra nem ideális élethelyzetben és nem tudnak még lépni, kell nekik egy hiteles minta, biztatás

- és akik már ugyanúgy járják a boldogság útjukat, de még bizonytalanul, hogy érezzék, hogy nincsenek egyedül, és ne adják fel, csak menjenek tovább boldogan.

 

Úgy éreztem, hogy a lényed, olyan mint egy különleges, érzékeny, bonyolult rendszerben működő, mégis egyértelmű, kifinomult virág, szerény, de érzéki színekkel, finom illatokkal, lágy mozdulatokkal, szívet melengető hanggal.”

 

Antal Judit (a Mentálhigiéné az óvodában című könyv szerzője)

— olvasói vélemény az Újrakezdés című regényről

A cikk megjelent a kemma.hu internetes hírportálon 2009. szeptember 29-én.

Aki hisz magában, bátran változtasson